Be the change you want to see in the world.

Megint lemaradtam a blogszülinapról. Múlt héten volt a negyedik - vivat!

Varró Danival ébredtem, nagyjából 4 órát a konyhában töltöttem sütés-főzéssel és takarítással, páfrány gyökereztető projektbe kezdtem, szépítgettem magam, Született feleségeket néztem - és hogy humoros is legyek, kicsit kezdem magam annak érezni. 

Pár perce hívott, hogy épp errefelé volt dolga, úgyhogy ha ráérek, menjek ki. Közben hívták, hogy megint mennie kell, de ez volt életem egyik legboldogabb 60 másodperce. Nagyjából, de nem lehet levakarni rólam a mosolyt.Annyira szerelem.

Tehetetlen vagyok...Nem, csak annak érzem magam. Elég szar, és még van belőle 2 év. Vajon mennyi stresszhormont és könnycseppet termelek még majd alatta?Részletek a hosszú blogon.

Éjszakára már nem elég egy huzat, holnaptól indul az uzsonna csomagolás - menthetetlenül eljött az ősz és a tanév.Érzem a levegőben.(Feladat: kihozni belőle a legjobbat!)