Be the change you want to see in the world.

A kedvenc ünnepemen most barlangászás, kirándulás, tanulás volt, Szabadság, szerelem nem.

Annyira jó dolgok történtek ma velem, hogy büszke vagyok, amiért reggel nem fordultam vissza.

Hála-hála, meg egy csomó várakozás. Izgi!

Hihetetlen volt ez a hét, és én mérhetetlenül hálás vagyok, amiért végig mellettem állt - láthatatlanul, vagy épp egy öleléssel.

Csak rá gondolok, és sírok.

Érzem és tudom, igen.

Mindjárt hétvége,  mindjárt hétvége,  mindjárt hétvége! 

Ősz-szint-én

Legyen a világnak flowja -

mosson el az ősz!

Mit érdekelnek engem holmi

szürke, esős, avarrezegtető napok?

Évszaktól függetlenül jól vagyok -

nem ő ítél meg engem,

Viszonyításképp: ha maxra feltekerem a hangerőt, akkor sem hallom a zenét, úgy esik, nem is, szakad, nem is, ömlik az eső.

Életem a tetőtérben c. rovatunkat olvasták.

Azt már megszoktam, hogy a postás külön köszön, az emberek nemtől és kortól függetlenül megnéznek, az autósok elengednek, de a játszótérre azért nem mertem bemenni. Túl sok a kismama/mama, ott már kétlem, hogy működne a laza viselkedésem. Egyelőre távolmaradok: babakocsival, könyvet olvasgatva, almát eszegetve.

Épp megszegek egy pedagógiai alapszabályt (étellel nem motiválunk): kitettem az íróasztalra egy cső kukoricát, de addig nem nyúlhatok hozzá, amíg be nem fejezem a dolgom.

Könnyen beleesem abba, hogy nehezen mondok nemet.

- brokkolikrémleves pirított zsemlekockával

- steak burgonya, toscano paradicsomszósz, rántott mozzarella, kukorica+ tavaszi saláta

- reform Zacher szelet, meg egy epres-krémes poharas desszert

Nem, nem én csináltam. Alig bírok moccanni*. Azt hiszem, bepótoltam az utóbbi hetek lemaradását, sőt. Karácsonyig már csak kihúzom.

Apró megjegyzés: az ilyen bejegyzésektől amúgy jól kellene magamat érezni? Ha igen, miért?

(* Mindhárom fogásból dupláztam.)