Be the change you want to see in the world.

Rég éreztem ilyen utálkozósnak magam. Nem tetszik semmi és senki, nem akarok beszélni, csak vagyok és nem csinálok semmit, nem történik semmi. 

Senki nem mondta, hogy nehéz szerelmesnek lenni.

12 nap sok idő. 23 meg rengeteg.

(Akkor csak menni fog 21 is.)

Megszervezni egy külföldi munkát úgy, hogy még sosem repültem.

Mikor olyan kimerült vagyok, hogy ahhoz sincs erőm, hogy kikapcsoljam a zenelejátszót, illetve átforduljak a hasamról a hátamra, na akkor alszom el a nyakam/vállam.

Több szálon fut, mint egy maximalista kötéltáncosnő.

Köszönöm.

Hogy én mennyi hasznos/kreatív/értékes dolgot fogok csinálni, ha végzek a vizsgákkal!

És hogy én mennyire nem az első (pár) nap fogok hozzájuk kezdeni.

Családi ebéd, biatlon, fruit ninja, aztán hopp, beugrik, hogy még nem végeztem a vizsgáimmal. 

2013 success, fun, time

2014 ???

Nem találok angol táblázatot. Magyarul kreatív, boldog és lendületes volt az első három, amen.

Végül készítettem egy saját virtuális akváriumot (ja, én, a programozó-zseni), a miscs menüpontnál lehet etetni (de úgysem nőnek a halak).
Csak jelzem, összes rózsaszín tulajdonomat a blog képviseli.

Hajnali egykor halakat etetni igazán szociális tevékenység. Pláne virtuálisan, egy vadidegen blogger oldalán.

Egy fokkal talán jobb, mint arról elmélkedni, hogy ha az Északi sarkon lezuhanna a replülő és én lennék az egyedüli túlélő, miből gyártanék fegyvert.

(Jégből vagy halcsontból, amivel később fejbe vágnám a jéggödörbe tévedt jegesmedvét.)