Nagy dühöngés után édes a nyugalom és a megkönnyebbülés.
Az idegességet rajta vezettem le,szegénykém.Ekkora drámát még nem rendeztem.
Délután 4től kezdett tudatosulni bennem,hogy mi is vár engem holnap.Hogy mennyire sok múlik az egészen-azaz mennyire,de mennyire koncentrálnom kell,hogy a lehető legjobb teljesítméynemet nyújthassam.Innentől kezdve nem tudtam lekötni a figyelmem,mint előtte a gépezéssel,tévézéssel.
Azt viszont jól tettem,hogy nem tanultam,csak rosszabb lett volna.
Már megnyugodtam. Ő kitart mellettem,még így is,amikor ilyen kibírhatatlan vagyok.És ezt nem vágja a fejemhez,pedig én csak mondtam és mondtam,mi a bajom-vele,de leginkább a világgal.
Van miért végigcsinálni,nem feladni.
<3
Utolsó kommentek