Bámultam ki a fejemből.
Elővettem a matekkönyvet,hogy bebizonyítsam magamnak,tényleg nem tudom megírni a házit.Teljesen elkalandoztam.(NYÁR)Záródnak az ajtók,én meg totál hülyén érzem magam a még mindig nyitott könyvvel.
És akkor az igazi kín.Felnézek,és ott áll.Ő,akit sosem akarok többet látni.A VOLT barátom.Érzem,ahogy elpirulok.Zavarodottság felsőfokon.Amit egyedül akkor éreztem,ha vele voltam.Mindig utáltam.Szóval újra odanézek.Minden stimmel;napbarnított bőr(túlságosan),napszemüveg(kretén),és az idióta nézése.Még meg is bámul.És akkor mégse.Huh.Bizony,hogy nem ő volt.Micsoda megkönnyebbülés...
Ma volt ééletem legcsodásabb reggele.Nem,nem zárja ki egymást a 2 dolog!Tök kábán felszállok a buszra,találok egy üres helyet,befészkelem magam,szinte még alszom.És egyszer csak ott van Ő.Az igazi.Nagyon meglepett,nagyon jó volt.Képes volt felkelni egy órával korábban,csak mert 2 napig nem találkoztunk,és látni akart.Percekig csak álltam lenyűgözve.Gyorsan megcsókolt.(=
Most spuri van,koffer.
Utolsó kommentek