Semmit sem változtak,ez volt az első benyomásom,így két hónap után.És olyan távolinak éreztem tőlük magam...És leginkább nem éreztem irántuk/feléjük SEMMIT.Mondtam is neki,idén leginkább a barátomra fogok szorulni.Meg majd feltalálom magam...Van azért még pár ember az osztályban(:
Fura volt velük találkozni.Mert hát akarva-akaratlanul is a sulihoz kötődnek-mivel osztálytársak.Nem kellemes érzés.Szomorú,hogy...hogy így alakult,hogy ez van.Szóval majd feltalálom magam.
Mise után találkoztam egy régi barátnőmmel,nagyon jó volt beszélgetni vele.Harmadik óta ismerem,de miután 2 éve felbomlott a csoportunk,nem nagyon tartjuk a kapcsolatot,csak többször találkozunk a buszon suliba menet,szülinapi köszöntést írunk,és nagyjából ennyi.Eléggé más társaságokban mozgunk,bár egyet kivéve.Rajta keresztül ismertem meg a volt barátomat.Az elsőt.
A lány apukája szervezésébel jártunk kirándulni,szilveszterezni,evezni,számháborúzni.Utóbbira most vasárnap kerül majd sor...Amitől tartok is rendesen.Nem tudom,menjek-e.Tavaly ilyenkor még együtt voltunk,aztán nem a legszebben lett vége a dolognak,hála nekem...Nem mintha kérdés lenne,lezárult-e a dolog.Teljesen,végleg.Háromszor voltunk együtt,de egyszer sem volt JÓ.Nem voltam felszabadult,fel sem akartam venni a telót,ha hívott.Zűrös egy kapcsolat volt.
Nem ragaszkodom hozzá,hogy újra találkozzak vele.Rájöttem,hogy magamtól félek igazándiból.Mert nem tudom,mi lenne.Éreznék-e még valamit,és mit.Nem szeretnék semmit,de semmit érezni vele kapcsolatban.
Ugyanakkor lehet,hogy még -ha nem is utoljára-,kéne találkoznunk.Vagy csak azért gondolom így,hogy bebizonyítsam magamnak,hogy tényleg SEMMI nincs...?
Utolsó kommentek