"Meadow arra ébredt,hogy a szemébe süt a nap,felélesztve benne az optimizmust - és rajta kívül még valaki fekszik az ágyban.Mögötte.Hátulról kanál módjára hozzásimulva.Egy férfi.Kétségtelenül egy férfi.(...)
Devlin gyengéden megcsókolta Meadow homlokát.
-Mit akarsz tőlem?
-Vissza akarlak kapni.Együtt akarok veled lenni,ahogy Mallorcán együtt voltunk.Akarom a romantikát,a beszélgetéseket,a szenvedélyt...
Meadownak most azt kellett volna mondania: Ez sosem történt meg.És áruld el,miért akarod,hogy itt legyek!
Talán majd máskor.Később.Amikor a combja nem lesz beszorítva a férfi két combja közé.(...)

Devlin nagyon jól csinálta.Meadow tudta,hogy az egész csak handabanda,de a férfi szőtte történet beszippantotta és majdnem elhitte az egészet.Szinte átélte vele együtt.
-Lehet,hogy nem emlékszel rá,de a tested ismeri az enyémet.A tested vágyakozik az élvezet után,amit adni tudok neki. -A hangja úgy hangzott,amiylen tapintású a fekete bársony: puha,süppedős,csábító.Ujjai rázárultak Meadow csuklójára,majd keze becsúszott a köntös bő ujja alá,egészen a könyökhajlatáig.Hüvelykujja lágyan simogatta az érzékeny bőrt. -Nincs szükségünk meleg,fehér homokra és földközitengeri szellőre.Nincs szükségünk pálmafákra és üvegfenekű hajókra.Nekünk csak egymásra van szökségünk...és megszűnik körülöttünk a világ.
Nem is annyira a teste,mint inkább amit mondott,gyakorolt hatást Meadowra.Minden szava mélyen beleégett az agyába,borzongató izgalmat keltve olyan helyeken,amelyeknek semmi köze nem volt a házassághoz,viszont annál több a szeretkezéshez."