Nem is veszekedés...Akkor mi?
Nem olyan,hogy a felek (jobb esetben) fél óra múlva már nem vágnák a másik fejéhez ugyanazt,már nem úgy gondolják,és lenyugszanak.
Alapból nyugodt voltam,higgadtan próbáltam érvényesülni.Ő pedig sárba tipor...Minden egyes alkalommal,amit én már egyre nehezebben viselek.
Mi sem mutatja jobban,hogy fejlődőképes vagyok,mintsem hogy már nem vágom be magam mögött az ajtót,nem durcizom,nem ordibálok.
Mert már jobban fáj,nagyon.
Szerencsémre (?) viszont ott van a barátom,aki villámgyorsan elfeledteti szomorúságomat,gondomat,és telefonon keresztül is képes megnevettetni.
Ilyenkor pedig pont erre van szükségem.
Az pedig már csak hab a tortán,hogy egy újabb szalagavatós problémát sikeresen megoldott a nővérem és a barátja.Köszi!!!
Utolsó kommentek