Abszolút nincs kedvem elmenni.(De muszáj,és természetes,hogy megyek.)

Még jó,hogy nincs!Rengeteg ember,kevés jóbarát.Kínos pillanatok,hosszú szenvedés.Kellemetlen az egész számomra.

Van 2 órám,hogy ez megváltozzon...:/

Az egyetlen dolog,ami hajt,hogy tudom,meg sem fogja közelíteni a MI ÁLOMszalagavatónkat.

Legszebb öröm a káröröm!

(Meg amúgy k****jól fogok kinézni,pontosabban kifogástalanul,úgyhogy bekaphatják.Na.)