Örülök neki,végre nincs az a nagy szürkeség.

Aminek már kevébé: képtelenség beérni a suliba.Azok a sokszor tíz percek sem dobnak nagyot a kedvemen,amiket a buszmegállóban fagyoskodva töltök.Holnapra új útvonalat terveztem:p

(Már  ki sem látok a tanulásból.Hiába fekszem le korán,nem tudok elaludni,nyomaszt,hogy valamit kihagytam.Nameg a megszokás...Az ébredés pedig azért bajos,mert mégis hogyan lenne kedvem kimászni a meleg hálózsákomból?)

De mondom,örülök.Igazán jól elvoltunk délután,csúszkáltunk,hógolyóztunk,húzattam ill. tolattam magam Vele,végre kicsit éltem.