Kidőltem.

Nem a szombati bulitól,habár a fél órán át tartó kóválygás a hidegben és a szélben nem tett túl jót...De legalább Vele voltam.(Őt hibáztattam idegességemben.)Összességében nagyon jól sikerült,mindenki jól érezte magát,sokat dícséretet kaptunk.Magam részéről ezúttal nem estem túlzásba az ivást illetően,csak éppenhogy kicsit "szabadabb" voltam...Amit viszont sajnos újra elkövettem,az az ölelés volt.Nem nagy szám,csak megbeszéltük,hogy mással nem,csak egymással.Hát és más volt. :/ Na és a többiek,te jó ég. Tényleg (túl) sokan vannak,akikből fura dolgokat hoz elő az alkohol. Akkor és ott nem is csodálkoztam rajtuk...Össze-vissza csókok,tánc közben mindenhol fogdosás,wc-be elvonulás...Ilyenkor még jobban örülök,hogy én NEM.Hogy mi NEM.

Pár mondat azóta is motoszkál a fejemben:

Barátom barátja nekem: "Nem,nem kérdezem meg.De,megkérdezem!Szereted te a B-t?"

én neki: "Igen."

BB nekem: "Jaj,ez olyan jó,úgy örülök."

BB jóval később: "Tényleg szereted?"

én neki: "Igen,még mindig."

BB nekem: "Nagyon örülök!"

Jól esett kimondani azt az igent.Lehetett volna helyette a persze,vagy a különben nem lennék vele,de ...Így volt jó.=)

BB jól kiütötte magát,én támogattam,levegőztettem,jól elbeszélgettünk.Mikor már teljesen magánál volt,többször odajött,megköszönte a segítséget,sőt,meg is ölelt.(És ez az ezer %osan megengedett kategóriás ölelés volt^^)

Peti a buli végén odarohant a pulthoz,felkapott,megölelt.Barátomnak: "Te,ezzel a lánnyal megfogtad az Isten lábát!"

Az ilyen dolgok nekem nagyon sokat jelentenek. Megéri nem túlzásba esni.:)