Szánkázik
a gondolat,
csillámló havon siklik feléd,
látom
édes arcodat,
jövő reménye nyújtja nekünk kezét.
Átölel a mámor,
úgy éget a szerelem,
bármerre visz a sors,
csak tekintetedet keresem.
Egyszer valóság lesz minden édes álom,
s engedi a sors,
hogy a képzelet szabadon szálljon.
2010.02.15. 19:12 huanita13
Szánkázik a gondolat
2 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://dzsuli.blog.hu/api/trackback/id/tr736132397
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
blue_ewa 2010.02.16. 17:43:06
mondanám, hogy ismerős érzés, de mégsem. van, ami velem is megesik a fent felsoroltak közül, de van, ami egyáltalán nem.
egyébként tetszik a vers, te írtad? =)
Dzsu 2010.02.20. 15:06:19
Nem én,de nevet már sajnos nem tudok mondani.
Nekem éppenséggel "illik". (:
Utolsó kommentek