Nagyon vegyes.

Reggel egy képeslap és a nevem szaloncukorból kirakva várt. Meg az anyukám. =)Nagyon jól esett.

Viszont az osztályban hamar elszontyolodtam. Senki,de senki nem mondott egy árva szót sem. Én pedig nem teszem túl magam egykönnyen az ilyesmin,pedig megszokhattam volna már. Mindig ez volt...Sajnos megbántottam Őt. Ő nem felejtett el. Még az anyukája sem. =)

Néha jól esne egy baráti ölelés. De nem,nem kapok. Ilyen tekintetben egyedül vagyok...

Mikor hazaértem,nagyon kellemesen meglepődtem. Anyukám készített nekem még valamit,nagyon finom ebédet. Ilyen eddig sosem volt,úgyhogy levontam a következtetést: valamit valamiért!(: Örülök,hogy már jobb itthon lennem.

De aztán jött a nővérem,és megint elrontotta a kedvem. Lesz ez még így se?

(Majd egy köszöntő sms,95%os magyar,karamelles csoki nagymamától...)

?