Miután befejeződött a síugrás,még el akartam olvasni a törit. Hát,nem ment olyan könnyen. A füzetemet ugyanis súlyos sérülés érte,beázott a tető,az meg pont ott feküdt,ahova a víz csöpögött. Igen,feltűnt,hogy egészen a szívemhez nőtt. Vagy legalábbis nem érdektelen számomra a sorsa. Idéntől olyan nagy gonddal veze(t)tem...Tehát 11-kor nekiálltam hajszárítóval menteni a menthetőt. Még jó,hogy nem töltőtollal írok. 5perc után meguntam,10 perccel később elzsibbadt a karom,majd a fenekem is. 12kor már álmos sem voltam. Az eredmény? Egy nagy,retkes saláta. De legalább olvasható...
(Az olimpiáról most annyit,hogy Nodar Kumaritashvili nyugodjon békében.)
Utolsó kommentek