Mi sem bizonyítja jobban, hogy agyműködésemet az utóbbi időben szinte leblokkolja az érettségi, minthogy arról álmodtam, infóból teszek vizsgát.

(Én, infóból???)

Fél óra felkészülési idő volt, kaptam egy kis füzetnyi tudnivalót, bár lehet, hogy azok voltak a tételek, fene tudja. Egyetlen kérdés maradt meg, de az nagyon: mi az az x?Teljesen bepánikoltam.

A percek múltak, én meg össze-vissza rohangáltam segítséget remélve. A mostani, igazi biosztanárom volt a megmentő, megnyugtatott, és öntötte a fejembe a számomra totálisan érthetetlen anyagot.

Kérdezem még egyszer: én, infóból?

Amit viszont sikerült leszűrnöm, az az, hogy ideje lenne komolyan készülni. Csak nem az infóra...

A másik suliba járó barátnőim már megkattantak, kitalálták, hogy csak az írásbeli után találkozhatunk. Régen beszéltünk már, hiányoznak, másrészt meg eléggé nyomasztó, hogy míg nekik mindenük a tanulás, nekem egyáltalán nem.

Bár ez nem újdonság, mindig is így volt. Nem sajnálom, ha választani kéne, egyértelműen én jártam jobban (tudom, hülyén hangzik), semmiért nem cserélnék velük.

Örülök, hogy boldog lehetek Vele, ez mindent megér. Van egy biztos támaszom, a tanulásban is ösztönöz.

Tehát szerintem ők tulzásba viszik a tanulást. És ez engem most különösen zavar.

Ne ijesztegessenek már, nem kell túlstresszelni az egészet. (Mondjuk már késő.)

Amúgy minden rendben. Csak legyen már nyár!