Nem éppen nagy örömmel jelentem, hogy most, pontosabban ma délután 2 óra után nagyjából 10 perccel jött el az a pillanat, amikor megcsapott a szomorúság. Hogy ennek itt egy hét múlva tényleg vége lesz.
Felfogni valószínűleg szeptemberig nem fogom...
De basszus. Egy hét múlva visszasírok mindent, még a mai napot is.
Ez szörnyű! Ez az életem! És minden negatívum ellenére szeretem!!!
Álljon meg az idő, még a suli utáni matekokat is hiányolni fogom. (Hű, ez írásos bizonyíték.)
Exdiákok, ti hogy voltatok egy héttel a ballagás előtt?
Utolsó kommentek