Nem aludtam jól, szörnyűeket álmodtam. De végre nem az érettségiről.

(Álmomban már a matekot és a magyart is újra kellett írnom.)

Nem is a ballagásról. Már elballagtam a másik suliból is...

Nagyon elegem van abból, hogy még mindig a régi sulimmal álmodok. 3 éve nem járok oda, pár barátnőt leszámítva semmilyen kapcsolatom nincs már a sulival. Nem vágyok vissza egy cseppet sem. Én döntöttem úgy, hogy eljövök. Életem első igazán felelős döntése, amire büszke vagyok. Álomfejtés nélkül mindenki azonnal rávágja, hogy nem sikerült lezárnom, de sikerült. Csak annyi rossz emlékem van onnan, hogy szerintem inkább feldolgozni nem tudtam, és nem is fogom. Tényleg szar ez így.

Valaki igazán megdobhatna egy ötlettel...;) De nem, nem megyek vissza. SOHA. Be nem teszem a lábam az épületbe, sőt, meg se közelítem azt.

Kéne egy jótündér! Valaki mást szívasson már ezekkel a gyötrelmekkel...

Szóval kiszabadultak a medvék az állatkertből. Felmásztam egy fára, hívtam a rendőrséget. Megköszönték, hogy szóltam, máris indulnak. Közben elkezdett üldözni egy medve, úgyhogy szerencse, hogy még nem tettem le a telefont. Megkérdeztem, hogy most meg mit csináljak, utánam mászik egy medve a fára!!! Mondta az ügyeletes, hogy rúgjam meg jó erősen, izomból. Na és itt ébredtem fel.Elég para volt...

A másik rész még kellemetlenebb volt. Valami kiránduláson voltunk, és ott volt a régi barátom. (Együtt jártunk egy kirándulós csoportba.) Közeledett hozzám, meg akart csókolni. Én meg nagyon nem. Itt is pont volt egy váltás,úgyhogy megmenekültem.

Az álmokkal ellentétben szép napom van, az idő jó, meg most végre van időm befejezni a rendrakást.:)