Néha úgy, de úgy tudom irigyelni a zenészeket. Ha kedvük támad, elvonulhatnak és zenélhetnek. Akármit, akármiről, akárkinek, akárhogyan.

Most látom csak, mekkora szerepük van a szülőknek a zenetanulásban...Nagy eséllyel hosszú évekig játszik a gyerek, ha beadják egy zeneiskolába még alsóban. (Az már más kérdés, hogy nem biztos, hogy ez jó, mivel nem is hagyják dönteni.) Nekem ez kimaradt. Kötelező volt furulyázni, de mi két év után elköltöztünk, s fel sem merült, hogy folytathatnám. Érdekes, a nővérem viszont egészen sokáig zongorázott. Hozzánk került egy régi, kissé hamis zongora,a lehetőség tehát adott volt - nekem is.:) Mikor egyedül voltam, filctollal a billenytűkre rajzoltam a hangokat, emlékezetből pötyögtem azt, amit a nővéremtől hallottam. Egész jól ment. A boci, boci tarkán és társain kívül ezt is tudtam. Mikor társaságban, máshol voltam, pár lelkes támogatóm mindig akadt - próbáltak segíteni. De én szokásomhoz híven gyorsan ideges lettem, feladtam. Mondván mit várnak tőlem, sosem tanultam zongorázni!!! Hozzáértők valószínűleg szörnyet halnának, ha látnák, hogyan tartom és használom az ujjaimat.

Tehát hiányzik a zene. A zene, amit én zenélnék.

Nagyjából így vagyok a tánccal is. Ismerősök és táncos filmek hatására egyre nagyobb kedvet éreztem magamban arra, hogy táncoljak. Hogy bizonyítsak. Mindig is szerettem mozogni, szerettem a ritmust, a dallamot, a lüktetést. Mind talán minden kislány, arra vártam, hogy úgymond felfedezzenek. Miért is ne lehetnék egy őstehetség? Jó, csak egyszerűen tehetséges, azzal is beérném. Hát, nem, nem történt meg a nagy áttörés. Messziről elkerült, rám sem nézett. Csak kacsintott egyet, de máris röpültem egy tanfolyamra. Pocsék volt. A tanár igen nagy valószínűséggel szívott valamit, a próbák jelentős része azzal ment el, hogy igyekezett minél humorosabb lenni. Azóta nem tettem semmit az ügy érdekében, még a sportot és a tesiórákat is abbahagytam. Csoda, hogy még nem gurulok.

Ez vagyok én. Mindig csak menekülök, egy pofontól is meghátrálok.

(update: pont azt hagytam ki, hogy miért is írtam a zenéről. Mert kapjuk sorra a klasszikusokat, én meg néha belehallgatok a cédékbe. Ha olyan kedvem van. Na csak ennyit akartam.)