Annyira örülök és boldog vagyok!

Számomra tökéletes idő van (se nem túl hideg, se nem túl meleg = tudok tanulni), és számomra tökéletes barátom van.

(Most egy pillanatra beárnyékolta kirobbanó jókedvem egy régi osztálytárs, akit egyszerűen képtelenség levakarni. Nem menekülhetek előle folyton a mennem kell dumával...Valahogy csak leráztam,na.)

Na, akkor most mesélek.:)

Múlt héten, nagyjából 5 évnyi strandpapucsos nyár után vettem/kaptam egy szandált, és annyira nem is gladiátoros. Egy új napszemüveget is beszereztem, ami majdnem annyira jól áll,mint amennyire tetszik.:p

Pénteken úgy megijedtem egy póktól, hogy azonnal nagytakarításba kezdtem. Annyira nagyba, hogy még most is tart. Sűrűbben fogok takarítani, 2 hét alatt kevesebb por és kacat gyűlik fel talán...Még A sarokból is kidobom a felesleges lomokat! Hosszú évek óta nem nyúltam hozzá a nagy kupachoz. Az ablakot lemostam, de ez ez cseppet sem látszik. Két rétegű, az üveglapokat nem lehet szétszedni, s éppen ezért nem is szoktunk feleslegesen ablakotmosni. Tetőtérben lakunk, az íróasztal fölött van egy szabad terület, amit mindig teleragasztottam/díszítettem/csicsáztam, most meg végre leszedtem. Csupaszok a falak, megszabadultam az olasz válogatottól, az Adidas reklámoktól és még 9 Wentworth Millertől is. A nővéremmel nekiestünk a ruhászekrénynek - és rá kellett döbbennünk, hogy anyám, mennyi ruhánk van! És ebből mennyi vacak. Pár darabbal azért gazdagodtam, de most nem abból az okból, hogy neki kicsi (már ugyanaz a méretünk, ha nekem nem nagyobbb...), hanem hogy neki már nem tetszik. Nekem meg még igen. Kaptam egy Lacoste teniszpólót, amihez csak fel kell vennem a napszemüvegem, és máris Juli coach néz vissza a tükörből.