Mondjuk úgy, hogy egész jól bírom. De tényleg.
Elalvás előtt a kedves emlékekre és érzésekre gondolok, hátha sikerül Vele álmodnom. Eddig csak az érettségit és a Balatont éltem át így újra...
Igyekszem arra gondolni, hogy ha hazajön, még lesz másfél hónapunk együtt - már ahogy. Lehet, hogy megyünk evezni. 2 éve voltam utoljára, na az eléggé emlékezetesre sikeredett. Erről jut eszembe, hogy de vicces, azt hittem akkor, hogy szerelmes vagyok. Szerencsére hamar rájöttem, hogy dehogy. Azok közé tartozom, akik nem hagyják magukat, kimondják amit akarnak (vagy éppen amit nem akarnak), tesznek a saját boldogulásukért. Tényleg jól tettem, hogy szakítottam, sosem bántam meg. Zavaros volt az egész, de a döntésemben nem tántoríthatott el semmi és senki. Ennyit erről. (:
Ha már döntés, akkor még valamit muszáj megemlítenem. Személyes tapasztalatom, hogy majdnem minden az elhatározáson és az elszántságon múlik. Tavaly épp, hogy nem buktam meg töriből, idén felhoztam magam ötösre, az érettségim pedig várakozáson felüli lett (bőven ötös). Nagy mértékben köszönhető ez a teljesítmény Neki is, hiszen mindig mellettem állt, bíztatott, volt, aki úgymond inspirált.
Úgy korog a hasam, hogy muszáj ennem valamit. Ja, a paprikáskrumpli nagy sikert aratott, olyan jó lett, hogy még én is ettem belőle.
Utolsó kommentek