Tehát ott tartottunk, hogy van 24 cseppet sem barátságos hosszúságú tétel. 3 nap alatt néztem át 6-ot, tegnap még olvasgattam egy könyvből, ma reggel belenéztem talán 4-be. Nem vittem túlzásba, igen. Hogy mertem ezt megcsinálni? Jó kérdés... A belenézést nem is nevezném tanulásnak, de mindegy is.
Elég forgolódós éjszakám volt, alig aludtam 4 órát. Képzelhetitek, milyen frissen és nagy reményekkel ébredtem. Még nem írtam, először egy zh-t kellett pótolnom, csak úgy vizsgázhattam, ha az sikerül. Be se fejezte a tanár a javítását, mondta, hogy húzhatok. Na, ez volt az első meglepetés. Jött is gyorsan a második: ilyen tétellel utoljára érettségin találkoztam (talán). Mindenesetre szépen mosolyogtam, kérdésére válaszolva "persze, menni fog". Stand up. Hosszú hallgatások, kényszeredett vigyor - "lécci, legyen meg a kettes!". Előkapartam mindent az agyacskámból, még olyat is, ami nem tartozott a témához. "Sok helyen bizonytalan, hármas!" Aztak*rva! Nem, ezt csak magamban mondtam. Dagadok a büszkeségtől, hiszen még csak mázlim sem volt, se tétel, se tanár szempontjából.
Ezzel megszereztem az eddigi legrosszabb jegyem. Mehetek javítani, de eszem ágában sincs!
Utolsó kommentek