Tanulás helyett inkább takarítok, ez valami speciális vizsgaidőszaki jelenség nálam. Így legalább élhető körülményeket teremtettem, azaz már nem vágódok el a jegyzetekben és a könyvekben (a gyermekneurológia nagyon vastag, tud fájni rendesen), meg elfér az íróasztalon a laptop ÉS akár több füzet is (fontos szempont, így tolom általában).
A rendrakásban ipari mennyiségű kacattal találkoztam; ezekről annyit kell és lehet is tudni, hogy minden takarításnál átnézem őket, majd nem dobom ki egyiket se. Most kivételesen megszabadultam pártól, muszáj volt. A kezembe került számos emlék, és fájt. Apró butaságok, használhatatlan hülyeségek, értelmetlen kütyük. Mind-mind közös. Volt.
Újabb szakaszhoz értünk. Mármint én. Hümm.
Nem csak tudom, érzem is, mit veszítettem...
Utolsó kommentek