Akkor most új taktikát választok - nem nyavalygok (pláne nem itt), maradok a jóleső dolgoknál. Az utóbbi két napban több bókot kaptam az új frizurámra, mind eddig egész életemben. Azt mondják, kicsit ilyen:

(mármint hozzájuk hasonlítottak, meg Emma Watsonhoz, Halle Berryhez és Anne Hathawayhez - ennek örültem a legjobban, hiszen ez volt a cél).
Egyébként hamar megszoktam. Első pár napban még kerestem a copfom a párnán, vittem magammal hajgumit, csodálkoztam, hogy jééé, az tényleg én vagyok a visszapillantó tükörben, hú, tényleg engem néznek, hú, de vonzónak érzem magam. És igen, 2 perc alatt megszárad. És nem fiús, ez volt az egyetlen dolog, amitől kicsit féltem, illetve utólag bánnám, ha így lenne. Egyszer élünk, régóta ki szerettem volna próbálni; a dauer elmúlt, félig göndör volt a hajam, félig egyenes, az egyébként sötétbarna hajamnak sem tett jót az a vegyszer, szóval akkor most elölről. Egyenesen, nagyon barnán.

Én azt mondom, nem kell sajnálni. Megnő idővel, a kedves megjegyzésekért (amiből kiderült, hogy szép az arcom és a fejformám, a hajszínem, sötöbö) már megéri.

A szabad nyak és áll vonala, na az igazán nő.

Dzsut hallották az új hajáról.