A pozitív gondolkodás csodákra képes, nem?

Akkor most nem arra gondolok, hogy egy eddig barátnőmnek hitt lányról kiderült, hogy egy buta, önérzetes ribanc, hogy értelmetlen és hamis vádakat vágott a fejemhez (de vagyok olyan nagyvonalú, hogy az első tényt figyelembe véve a második tárgytalanná válik), hogy a nővérem elköltözik-elköltözött anélkül, hogy erről szólt volna nekem, hogy egyetlen pozitív levelet sem kaptam munkával kapcsolatban, és hogy apukám nem csak a kocsit nem bízza rá a barátomra (hogy még az oktató előtt beülhessek kicsit), hanem engem sem.
Nagyokat néztem, nyeltem, aztán elfordultam.

Akkor most arra gondolok, hogy éppen egy év telt el azóta, hogy első látásra belém szeretett ő, aki a férjem lesz, és hogy a mai napot méltőn megünnepeltük: rosszul voltam, fél órákat ültem a wc-n, és hogy ne szenvedjek/untkozzak annyira, beszerelt nekem két hangfalat.
Igen, a wc-be.