Gyenge vagyok, és nem azért, mert az utóbbi 30 órában egy sajtos kiflin, 4 kókuszgolyón és egy kevés puffasztott rizsen kívül nem vettem magamhoz más táplálékot. Ott tartok, hogy nem érdekel és nincs rá szükségem.
Mondanám, hogy eszméletlen nehéz, de mivel nem tettem semmit, nem oldottam meg, inkább csak eszméletlen. Hol sírok, hol még jobban sírok, mindenesetre nem vagyok önmagam. Olyan mértékben elszúrtam, hogy arra nincs kifejezés.
Hogyan lehet visszanyerni a bizalmat? Hogyan legyek vele, ha már érthető módon elege van? Hogy hagyhattam, hogy idáig fajuljon? Miért kell nekem a határokat feszegetnem? Miért nem hittem el egyszerűen, hogy ez létezik és nem kell tovább bonyolítani? Miért ragaszkodom ahhoz, hogy minden kapcsolatban alárendelt szerepet vállaljak, hogy mindig rosszabb, kevesebb legyek? Mikor török ki ebből végre? Mikor lesz minden olyan, mint egy hónapja volt köztünk? Mikor ölelhetem meg?
Utolsó kommentek