Volt barátnői kupaktanács (hála a támogatásért), málnapálinkás puncs (ajánlom), karácsonyi vásár (végre egy kis hangulat), random fehérneművásárlás (összeegyeztethetetlen szókapcsolat), sok-sok nikotin (undorodom), alkoholvariációk (meglepően jól bírtam), kegyetlen hideg (fagyáspöttyök a kezemen), szunnyadó lelkiismeretfurdalás a pénzköltésért (nyár óta csak kaját vettem) és az önállósodásért (ezt akarta mindig, nyilván félreértelmeztem).
Normális? Természetes? Átlagos? Jellemző?
Kicsit jó érzés volt kicsit tipikusnak lenni. (Vagy csak akkor illenék a szerepbe, ha megcsalnám?)
A legjobban mégis az őszinteséget értékeltem:
- Egytől tízig mennyire lennék ebben a ruhában szekszi? - 12! (barátnő) (Megvettem.)
- Mennyire gáz az a pasi, aki meghívott egy italra? - Nagyon. (barátnő barátja)
A sok-sok közhelyes bátorító szöveg közül pedig:
- Biztos megoldódik, majd csak lesz valahogy. (másik barátnő)
- Jól van, tudom, mert olyan még sosem volt, hogy ne lett volna valahogy. (én)
- Szép idézet. Figyelj, próbáld meg, aztán meg ha nem megy, hagyd a p*csába. (harmadik barátnő)
Utolsó kommentek