Voltam olyan bátor/vakmerő és kötelességtudó (könyvtár, szakdoga), hogy az egyik brutál meleg napon bementem a városba (ööö nem, nem vagyok se vidéki, se lusta, csak így jött ki). Az emberek szabályosan és látványosan szenvedtek a hőségtől. Mikor már egyáltalán nem számít, mit gondol a másik, mikor minden izzadt és undorító, és nagyon fáj.
Szóval csak azt nem tudatosítottam magamban, hogy nyitásig még van két óra. Így történt, hogy kerestem egy elviselhető, azaz légkondis helyet (=áruház, ki gondolta volna), ahol ugye muszáj vásárolni. Annyira megtetszett egy nadrág, hogy vettem belőle kettőt. A lelkiismeretfurdalásomat már a pénztárnál elfelejtettem, ugyanis egy tévedés miatt csak egyet kellett kifizetnem. Hú, de büszke voltam! Rohantam is kifelé, nehogy elkapjanak. Aztán a barátom rádöbbentett, hogy akkor majd szépen levonják a pénztáros fizetéséből. Hoppá.
Utolsó kommentek