Olyan szomorú ez a ballagás.Eddig mindig csak úgy álltam hozzá,hogy hű,de messze van még,aztán most hirtelen már csak egy év.Ez volt az utolsó alkalom,amikor segítőként vettünk részt...és ez olyan lelohasztó.Mi leszünk a legnagyobbak.És nem az előnyös oldalát látom:(
De próbálok a feladataimra koncentrálni-jövő héten érettségi.A mai napra pihenést terveztem,holnaptól 2 nap tanulás,utána már nem sok idő marad-osztálykirándulás,...és be nem tervezett,de garantált IZGULÁS.
Irány a palacsinta-sütés!
Ó,és jut eszembe:múlt szombat: hát fenéket jöttem vissza ide,írni,mentem randizni.MSNen felvetette,fél óra múlva már csókolóztunk.
Szép is az élet.:P
Utolsó kommentek