Fákk,az egész eltűnt.
No akkor újra...
2 nap.Ennyi kellett ahhoz,hogy kiboruljak.Még nincs matek TKm,így szünetben elkértem egyet,és próbálkoztam a feladatokkal.Igen,a tanár (nagymama szerepben tetszeleg,de abszolút nem a jóságos fajtában) már hétfőn házit adott.Azt mondta,ő nem kérdezi meg a szokásosat,nem biztos,hogy mindenki akar beszélni a nyárról,inkább tanuljunk.Köszi.Tegnap még értettem,de a házi már sok volt,igaz,elég gyorsan feladtam.Akkor hívott ki a táblához,mikor már végleg elvesztettem a fonalat.Olyan megalázó volt...de végül sikerült megoldanom.Mondta,hogy nézzek magamba.Megvoltak az év első könnyei is...Máris feladtam.(Hír áj em!)
A másik dolog,ami makes me sad/think: a barátom szülinapja.
Kb. fél éve jó szokásunkká vált,hogy tortával köszöntjük a szülinaposokat az osztályban.Nála is így kéne természetesen...De ő nem szeret a suliban úgy lenni,mint ahogy mi máskor vagyunk együtt.Jó,oké.Majd megyünk ketten délután.De mégiscsak én vagyok a Barátnője, illetve A barátnője,nekem kéne megoldani a reggelt.Nem akarok úgy állni ott,mint...mint egy a haverok közül,vagy...nem is tudom.Meg úgy olyan,mintha nem is tudnám...és nem is akarnám felköszönteni.Van számára egy vicces apróságom,terveztem egy extra tortát,és mozit.De ő TALÁN elmegy aznap este a barátokkal.Nem gond,akkor majd délután.De nem,mert matekoznia kell.(Tényleg nagy és nehéz doga,ne de akkoris...)A lényeg,hogy úgy legyen,ahogy ő szeretné.És én a kellő módon szeretném felköszönteni,plusz nem szeretném hülyén érezni magam-zavarban lenni stb.
Mellesleg ma szerettem volna elmenni lefoglalni a szalagavatós ruhát,ha már egy álmatlan éjszaka után sikerült meghoznom a döntést.Sajnos,az ő segítségére nem igazán számíthatok,ugyanis semmi különbséget nem lát a képek közt...És itt nekem nem elég,hogy "te mindegyikben szép vagy".
Olyan confused coltam,hogy rosszkor szálltam le a buszról.(Ilyen még sosem volt.)Most pedig elsírtam magam a nővéremnek...És ő megért.El is hiszem neki,hogy idővel változnak a dolgok.(Elregéltem neki a dolgok úgy ámblokk.)
Azért vagyok itthon már több,mint egy órája,mert élvezem az előrehozott érettségi kiváltságait/előnyeit/érdemeit.Hiányzik már az angol...
És Ő,de nagyon.
Utolsó kommentek