Mennyi megpróbáltatás egy nap alatt...
Először is,be kellett jutnom a suliba.Apukám segtségével sikerült,így is egy óra volt az út.Hazafelé pedig...Sosem utaztam még ilyen kényelmesen.A dugignál is jobban volt teletömve a busz,minek következtében nem fáztam,és nem tudtam elesni sem.Jelképesen azért kapaszkodtam,de tényleg teljesen felesleges volt.Csak a lábfejem fázott
Azért már nem is győzöm hálálkodni,hogy járt a buszom.Amúgy tényleg mázli...említést érdemel az a tényis,hogy megkaptam életem első,naagy,szürke APEH levelét.Úgy örültem ám...Nyáron dolgoztam,ÉS még adóznom is kell miatta,dejó.
Ami már reggel felidegesített,az az volt,hogy a rádióban bemondták,hogy tömegközlekedési eszközt használni veszélyes.Meg hogy 100%ban sztrájkolnak a dolgozók.Nagyon nem lett volna kedvem hazagyalogolni.Már megint eszméletlen hideg van.
Akartam volna még panaszkodni,de szorít az idő,és elfelejtettem,mit akartam.Ami késik,nem múlik!
Holnap járjon a buszom,muszáj!
Utolsó kommentek