Tegnap este szinte a végtelenségig forgolódtam az ágyamban.Azon törtem a fejem,mit rontottam el.Nem jöttem rá,pedig nagyon gondolkoztam.

Miért jutottam oda,ahova,én tettem-e valamit,amit eddig nem.

Hogyan lettem ilyen agyonhajszolt?Régóta nem kapcsolódtam már ki.Leginkább a barátnők hiányának tudható be a dolog...Én tehetek arról,hogy mennyire megromlott velük a kapcsolatom?Ez általánosítás,de így van.

Miért veszi el az összes energiámat a tanulás?Miért hajtok ennyire?Ez nem normális!Vagy csak túl nagy a váltás az eddigiekhez képest?

Miért vagyok ilyen bizonytalan a döntésemmel kapcsolatban?

És ami a legfontosabb: mindketten kimerültek,fáradtak vagyunk már jóideje,annyira,hogy ez a kapcsolatunkon is meglátszik.Kevés időnk van magunkra,egymásra.Úgy érzem,ez már nem a régi.A külső dolgok hatására megváltozott az egész.És ezt sosem hittem volna.Kétségbe vagyok esve.Bízom benne,hogy ez csak egy hullámvölgy,minden rendben lesz,ha túl leszünk az érettségin.Mert nélküle teljesen egyedül vagyok.

NYARAT AKAROK!MOST!