Visszatérek a barátnőkre, mert nem írtam le mindent, de nem is fogok/tudok.

Mikor már azt hittem,van remény (azért is írtam,hogy sosem szabad feladni), minden (újra) szertefoszlott. Folyton így történik. Miért is próbálkozok még mindig? Nem tudom. Kialakult már egy kötődés feléjük, amit nem tudok csak úgy elvágni, még a sok pofon után sem. Majd a suli vége úgyis gondoskodik erről...Szomorú, de így van/lesz. Meg van bennem valami furcsa tulajdonság, ami hajt, és nem engedi, hogy feladjam. Nem enged belenyugodni a sikertelenségbe. Ugyanis valahol belül személyes kudarcként élném meg, ha a velük való kapcsolatom megsemmisülne. Hiszem,hogy helyre lehet hozni, de egyre többször szembesülök azzal, hogy nem, tényleg reménytelen. Mindkét félnek akarni kell, én ezt nem érzem nálunk. Ami nem megy, azt ne erőltessük, ezt vallom, de nem vagyok hajlandó beletörődni. Nem és nem.

Éppen ezért hívtam át őket filmezni. Jól elvoltunk, csak hát én többre vágyom.

Egy hónap múlva már nem fogjuk minden napunkat együtt tölteni,sőt. Hagyjuk,hogy szépen lassan elmúljon? Ha annyira szeretnek, miért nem tesznek valamit az ügy érdekében?

Friends are like ballons: once you let them go you can't get them back.. so try to close your friends to you and you'll never lose them.