Tegnap végre tudtunk találkozni.

A jó időnek köszönhetően másfél órát sétáltunk a környéken. Nehezen tudnám megmondani,merre jártunk.

Rengeteg mindenről beszéltünk, amiről eddig még soha.

Megmutattam neki a tablófotókat,és elpityeregtem magam. Nem tetszik. Apukám is leszólta.

A busz jött, Ő elment. Sírtam.

Van,amin nem tudok változtatni.

(Most meg egyre idegesebb vagyok,mert órák óta a tablóval szarakodok. Ennyi hülye kívánságot! Még enni sincs időm.)