Pont 7-re estem be, a délutáni beszélgetés kicsit hosszúra sikerült. (De nagyon-nagyon jó volt!!!)
Legújabb jó szokásomhoz híven bocsánatot kértem, hogy nem szóltam.
Meséltem egy-két iskolai infót, átadtam a ballagási meghívókat.
Aztán hirtelen:
mama (cselesen): - És mi van a B-vel? (Merthogy nem vele voltam délután.)
én (tömören): - Dolga volt.
mama (fürkészően): - Rég volt már itt. Nem hívod?
én (még tömörebben): -Dolga volt.
mama (különösen): - Nem vesztetek azért össze?!
én (élesen): -NEM,mama.
mama (vidámabban): - Akkor jó.
Háát. Majd csak túl leszünk ezen az átkozott érettségin, meg az egész őrületes hajtáson.
Utolsó kommentek