Pont 7-re estem be, a délutáni beszélgetés kicsit hosszúra sikerült. (De nagyon-nagyon jó volt!!!)

Legújabb jó szokásomhoz híven bocsánatot kértem, hogy nem szóltam.

Meséltem egy-két iskolai infót, átadtam a ballagási meghívókat.

Aztán hirtelen:

mama (cselesen): - És mi van a B-vel? (Merthogy nem vele voltam délután.)

én (tömören): - Dolga volt.

mama (fürkészően): - Rég volt már itt. Nem hívod?

én (még tömörebben): -Dolga volt.

mama (különösen): - Nem vesztetek azért össze?!

én (élesen): -NEM,mama.

mama (vidámabban): - Akkor jó.

Háát. Majd csak túl leszünk ezen az átkozott érettségin, meg az egész őrületes hajtáson.