Azt hiszem, kihoztam a legjobbat ebből a napból. Büszke vagyok és felszabadult.:P
Mert...
- 10 perc alatt készültem el reggel, mégsem/és nem hagytam itthon semmit (víz, napszemcsi, könyvtár-kártya)
- csak úgy villogtam törin (ezek szerint ért valamit az eddigi tanulás)
- igazán jót beszélgettem egy osztálytársammal, nagyon örülök, hogy "vagyunk egymásnak"
- elmentem a "meghallgatásra", pedig nagyon nem akartam (megkért e., hogy találkozzunk)
- nem sírtam el magam közben (csak utána)
- túltettem magam az egészen, és ez baromi jó érzés (közben meg kicseszett szar volt, részletek később)
- többször hívtam a munkáltatót részletekért, de mindig bénáztak/ letették/ ígérték, hogy visszahívnak, aztán mégsem, szóval bementem (valamit elszúrtak, mégsincs munka, de legalább mondták, hogy jófej vagyok én meg...megúsztam, de kár a pénz miatt)
- egészen 8 óráig kibírtam pisilés nélkül (igazából egyszer se jutott eszembe)
- feltörte a szandál a lábamat, én meg hősiesen nem nyafogtam
- azért se idegeskedtem, mert összecsíptek a szúnyogok (a lábam szinte teljesen piros és dagadt)
- kiálltam magamért a barátnőim között egy kényes témában (hogy ne vegyenek ki könyveket az én nevemre, no comment)
- találtam egy új diákszövetkezetet, érettségi után átiratkozom hozzájuk
- megbeszéltünk mindent az osztálytáborral kapcsolatban, holnap foglalok
- végre rászántam magam a sorrendmódosításra, azaz már semmi sem állíthat meg (reszkessetek, megyek!)
Nagyjából ennyi.
Úgy érzem, kezemben tartok mindent. Minden szempontból jól vagyok.
(egy kis zene)
Utolsó kommentek