Most beszéltünk utoljára.  De legalább még tudott hívni. Csekély vígasz, mégis ebbe fogok kapaszkodni az elkövetkezendő 12 napban. (A bizonság kedvéért még fel is vettem, amit mondott.) Elmeséltem a tegnapi esetet anyukámmal, tetszett neki. (: És üzeni, hogy sajnos nincs nyíltnap...

Mint tavaly, most is minden nap írni fogok neki e-mailt. Annyi a különbség, hogy idén meg is ígértem.

Nem a kérdés, hanem a megoldás érdekel: hogy fogom kibírni Nélküle??? Lesz időm kitalálni...

(Lényegtelen, de esemény: pont egy perccel az előtt értem haza, hogy eleredt az eső. Tökjó, nem?)