Mivel az alapvető emberi igényeim még léteznek: szeretnék aludni, enni és fürdeni is, így maradt olyan 6 órám, hogy megtanuljak 24 tételt. Jó, mi? Na ilyenkor én is elküldeném magam a búsba a "lehetetlen nem létezik" szövegemmel.
Nem érdekel, hogy esélytelen, nem érdekel, hogy elk*rtam, vállalom. Magam előtt látom az elkeseredett és felháborodott fejem, amiért csak kettes vagy hármas. Kérdéses, hogy egyáltalán azt megérdemlem-e... Ilyen se volt még. Hát, többet nem tudok a témához fűzni.
Csak ne szívasson szét a terminátornéni!
Utolsó kommentek