Nem lehetett volna szebb és jobb, az időzítés és a mód is kifogásolhatatlan volt.
Tánc közben felkapott és egy félreeső helyre vitt.
Sosem fogom elfelejteni, amit (és ahogy) mondott: Iszonyatosan szeretlek.
Hát én is őt.
Fellélegeztem. Ez sokkal több, mint rendben.
Köszönöm.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek