Pocsékul érzem magam, egyedül búslakodom. Úgy felzaklatott pár észlény, hogy nem tudok normálisan gondolkodni. Ideges és feszült vagyok, össze-vissza kaparásztam a bőröm. Nincs itt, aki megnyugtathatna. Nem tudok sírni, de mindjárt felrobbanok.
Nem érdemeltem ki ezt a bánásmódot és állapotot semmivel.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek