Az egy dolog, hogy sorozatban 3 családi balatonozásból kimaradok a vizsgák miatt, meg hogy a tanulás okán én vagyok otthon és bíznak rám mindent, na de hogy még annyi motivációt sem találhatok ki magamnak, hogy elugrom egy nyári ruháért másfél órára (ha befejeztem a tételeket), mert nem mozdulhatok, az már sok.

Most bezzeg számítanak rám. (Lehetne másra is, akinek nincs vizsgaidőszaka...) A kiemelt ötös szigorlatom ünneplésének másnapján nekem kellett korán felkelnem, és még számon lettem kérve, hogy miért késtem 2 percet itthonról. Kettőt.
A konyhában is én tegyek rendet, végülis ráérek, nem? Nem. Még szigorlatozom. Le se szarják. Ahogy az előzőt sem.

Nem baj végülis. Annyi szünetet tartottam a tanulásban, hogy elmosogattam. Gondoltam, egy kis zenével élvezetesebbé teszem a teendőt, erre nem megszólal egy átkozott Nox szám? Ráadásul arról, hogy százször öleljem azt, akivel a vizsgái végéig nem találkozhatok.

Mi jöhet még?

Vicc.