Valahogy így ősszel mindig elmerengek - jön a hideg, az elmúlás, kicsit mintha megállna az idő. Beteg lettem.
"Nem azért nevetünk rá a szerelmünkre, mert megörülünk neki, hanem azért örülünk meg neki, mert amikor meglátjuk őt, a testünkben történő változások nevetésre ingerelnek."
Bebújok a takaróba, lágy zene megy, olvasok egy tökjó könyvet, apukám odalép mellém, meglepődik: - Ez komoly.
Olvasott tőle régebben, voltak könyvei is.
Apró, de fontos dolog, még egy közös pont. (És nem utolsó sorban megtisztelő.)
U.I.: Szeretnék a szerelmemmel sétálni a színkavalkádban.
Utolsó kommentek