Nem bírom elviselni az egyedüllétet, a társaságot, a gondolataimat, a hangokat, az ízeket, a hőmérsékletet, más bajom talán nincs. A legkínzóbb az a sok-sok gondolat, ami belülről feszít, de képtelen vagyok megfogalmazni, szavakká érlelni, nem mellesleg biztos nem is most kellene világmegváltó terveket szőni - sőt. Jaj, de ocsmányul érzem magam, és mintha kötelező lenne szégyellnem is magam.
Miért olyan nehéz csak úgy lenni?
Bárcsak egy csettintésre megnőne a hajam, és akkor lehetne fonott kontyom. Például.
A legnagyobb számú és legjobban hangzó tárgyakat már nem egy legyintéssel görgetem tovább: most már mind az enyém.
Vajon év közben hány ilyen (vagy komolyabb) ráeszmélés jön még, miszerint végzek, vége lesz?
Már van: zokni, harisnya, leggings, bugyi, melltartó, sapka, sál, póló, ujjatlan póló, pulcsi, garbó, rövid+hosszú nadrág, szandál, cipő, csizma, karkötő, fülbevaló, hajgumi, körömlakk, kabát, ruha, táska.
Még nincs: kesztyű, szoknya, nyaklánc.
Nem rossz arány. (És ez igazából csak az öltözködés, megjelenés.)
Az ember könnyen csinál magának egy öncsalási rendszert, ha nagyon akar valamit, ami ellenkezik az elveivel. Minél okosabb valaki, annál rafináltabbat csinál, és minél butább valaki, annál kevesebb elég neki - úgyhogy ez mindenkinek megy.
Szóval az úgy volt, hogy minden rossz körülmény adott volt:
- kialvatlanság
- nátha
- szar közlekedés, késés, stressz
- hányinger
- hasmenés
+1: ami csak nőket érinthet
De aztán ott voltam, meghallgattam a Get lucky c. számot, és megcsináltam. Mostantól 3500 kiló felett van hatalmam. Legfeljebb.
A picasa
B út a vadonba
C paul octavious
D new zealand
E hegyikristály
F filmtekercs
G levendula kézműves fagyizó
H hakni
J jon krakauer
L nyitott szívvel
M mr2
R adore
U felvi.hu
X komplex rehabilitáció
- A körülményeknek nincs értéke. Csak annak van értéke, ahogyan viszonyulunk a helyzethez. Minden igazi jelentés a jelenséghez fűződő személyes kapcsolatban rejlik, abban, hogy az mit jelent neked.
- A boldog élet csakis az, ha másokért élünk.
- Sok mindent éltem át, és most azt gondolom, megtaláltam azt, ami a boldogsághoz kell. Nyugodt, elvonult élet vidéken, az a lehetőség, hogy hasznára legyünk olyanoknak, akikkel könnyű jót tenni, és akik nem szoktak hozzá, hogy jót tesznek velük. Azután dolgozni, olyasmit, aminek remélhetőleg valaki hasznát veszi, és pihenés, természet, könyvek, zene, embertársaink szeretete - ez az én elképzelésem a boldogságról. Azután, mindennek a csúcsa, házasság, talán gyerekek - mit kívánhat többet az embri szív?
(Utóbbit kettőt Tolsztoj írta, nem tudok mit hozzáfűzni azon kívül, hogy tökéletesen átérzem.)
Utolsó kommentek