Be the change you want to see in the world.

Csodás volt.

Egy pillanatot sem változtatnék meg -ahogy Clare is mondja a könyvben/filmben.

Tegnap meglátogatott, kizökkentett a magányból és az önsajnálatból. Kedd este olvastam ki a könyvet, este hívott, hogy letöltötte nekem. Úgy megörültem!:) Szóval megnéztük Az időutazó feleségét. Szép, de a könyv még vagy ezerszer gyönyörűbb, izgalmasabb, meghatóbb, szerethetőbb.

Simogatta a hasamat, közben a fülembe súgta, hogy én is szeretnék már nagy pocakot, bele kisbencét? Hát hogyne szeretnék.=) Küszködtem az örömkönnyeimmel.=)

A vele töltött idő mindig gyorsan repül...de mindig a fellegekben járok, járunk.  Több, mint tökéletes.

Együtt csináltuk az ebédet, olyan jó volt közösen "dolgozni"...

Kikísértem a megállóba, pont jött haza anyukám. Nem ért még oda hozzánk, mikor jött a busz, de Ő körültekintő és figyelmes (meg aranyos stb...) volt, tudja, hogy anyukám mindenféle testi kontaktusta érzékeny, így csak odatartotta az arcát egy pusziért. =)

Ma délután is átjött, segített DVD-t kiírni, telefont frissíteni. Idén ajándékozzuk meg a barátnőinket közösen, szerintem ez tök jó. Vicces volt, elmentünk pólót vásárolni - de nem nekem. Ettől függetlenül persze 2 perc után megunta a procedúrát (jó, felpróbáltam 3 napszemüveget is), leült autóversenyezni. Egymást átölelve sétáltunk a lassan sötétedő városban, terveztük a nyarat. Bárcsak minden nap ennyi időt lehetnénk együtt, távol a kötelezettségektől...

Holnap palacsintát sütünk, megyünk ex-ofőhöz újra szerenádozni.

Csók!

Ajjajjajj.

Nem tudok levetkőzni köbö 10 lány/nő/vén szatyor és egy esetlegesen hímnemű ember előtt.

B. próbál nyugtatni, hogy gyorsan túl leszek rajta, de tudom, hogy nem. Anyukám mondta tegnap, hogy mindenki levetkőzik, és utána együtt kell várakoznunk. Meztelenül. Na én aztán nem.

Ennyire nem lehetnek tapintatlanok. Olyan nehéz lenne megoldani, hogy egyesével történjen a vizsgálat??? Hú, eltartana vagy egy percig.

Nem akarok melleket látni, nem akarom, hogy lássák az enyémet.

Basszameg.

B. azt mondja, az uszodában is látok melleket. Hát nem.

1. ott mindenki siet és elfordul

2. ott van törülköző

3. hónapok óta nem voltam uszodában

Az eddigi egyetlen ötletem az, hogy vágjuk le a melleimet, akkor meglehetősen könnyebben menne. (Ő azt mondja, nem szeretné, nagyon nem szeretné. Akkor mondjon jobbat.)

Muszáj elmennem (és túlélnem) még a jövő hétig, különben a lehetőséget sem kapom meg, hogy felvegyenek.

Ismét basszameg.

(Végülis lehet venni anyatejet literenként 1800ft-ért.)

Ma harmadik napja

• vagyok zombi
• nem fésülködöm (de tök jól áll a hajam, tetszik)
• görcsölök egész nap
• élek tortán
• punnyadok az ágyamban
• égek Az időutazó felesége c. könyv lázában
• két pizsit váltogatok

Ideje változtatni.

Ösztönzésképpen felvettem az új fürdőruhámat - így már kicsit embernek érzem magam (ha nőnek még nem is).

Néha úgy, de úgy tudom irigyelni a zenészeket. Ha kedvük támad, elvonulhatnak és zenélhetnek. Akármit, akármiről, akárkinek, akárhogyan.

Most látom csak, mekkora szerepük van a szülőknek a zenetanulásban...Nagy eséllyel hosszú évekig játszik a gyerek, ha beadják egy zeneiskolába még alsóban. (Az már más kérdés, hogy nem biztos, hogy ez jó, mivel nem is hagyják dönteni.) Nekem ez kimaradt. Kötelező volt furulyázni, de mi két év után elköltöztünk, s fel sem merült, hogy folytathatnám. Érdekes, a nővérem viszont egészen sokáig zongorázott. Hozzánk került egy régi, kissé hamis zongora,a lehetőség tehát adott volt - nekem is.:) Mikor egyedül voltam, filctollal a billenytűkre rajzoltam a hangokat, emlékezetből pötyögtem azt, amit a nővéremtől hallottam. Egész jól ment. A boci, boci tarkán és társain kívül ezt is tudtam. Mikor társaságban, máshol voltam, pár lelkes támogatóm mindig akadt - próbáltak segíteni. De én szokásomhoz híven gyorsan ideges lettem, feladtam. Mondván mit várnak tőlem, sosem tanultam zongorázni!!! Hozzáértők valószínűleg szörnyet halnának, ha látnák, hogyan tartom és használom az ujjaimat.

Tehát hiányzik a zene. A zene, amit én zenélnék.

Nagyjából így vagyok a tánccal is. Ismerősök és táncos filmek hatására egyre nagyobb kedvet éreztem magamban arra, hogy táncoljak. Hogy bizonyítsak. Mindig is szerettem mozogni, szerettem a ritmust, a dallamot, a lüktetést. Mind talán minden kislány, arra vártam, hogy úgymond felfedezzenek. Miért is ne lehetnék egy őstehetség? Jó, csak egyszerűen tehetséges, azzal is beérném. Hát, nem, nem történt meg a nagy áttörés. Messziről elkerült, rám sem nézett. Csak kacsintott egyet, de máris röpültem egy tanfolyamra. Pocsék volt. A tanár igen nagy valószínűséggel szívott valamit, a próbák jelentős része azzal ment el, hogy igyekezett minél humorosabb lenni. Azóta nem tettem semmit az ügy érdekében, még a sportot és a tesiórákat is abbahagytam. Csoda, hogy még nem gurulok.

Ez vagyok én. Mindig csak menekülök, egy pofontól is meghátrálok.

(update: pont azt hagytam ki, hogy miért is írtam a zenéről. Mert kapjuk sorra a klasszikusokat, én meg néha belehallgatok a cédékbe. Ha olyan kedvem van. Na csak ennyit akartam.)

Hogy jól induljon a nap, egy örömteli eseménnyel indítanék.:P

Örülök, hogy nincs suli, mert most tuti itthon maradnék.

Beteg vagyok. Nem komoly, de jól megfáztam. A sízokni ellenére...

Ő meg épp fizikát ír, már csak/még 52 percig. Hajrá,bébi!;)

(Annyit tudtam szolidaritani, hogy 6-kor írtam egy buzdító/bíztató/boldogító sms-t.)

Egy órája meglátogatott egy órára.

Hozott 3 féle tortát, szóval nem  mondanám, hogy rossz dolgom van...

Anyukám csak néz, nővérem irigykedik. Előbbi nem tudja, hogy esküvőről kaptam, nem csak úgy.

Ha már itt tartunk...Van pár dolog, amit sosem fogok elmondani a családnak. Nem tartozik rájuk, nem érinti őket. Engem is csak közvetetten, s őrzöm a titkot.

Málnás túrótorta. Nyamm.

Terhes vagyok. Simogatom a kerekedő pocakom, boldog vagyok. Fura, természetfeletti érzés. Valami nő a hasamban...Feszít, émelygek.

Felriadok. Még mindig simogatom a hasam, de...eltűnt a remény. Csak fáj. Minden jel azt mutatja, hogy egy cseppet sem vagyok terhes.

Általában megnyugtat a biztonságérzet, most nem ez foglalkoztat.

Jó lett volna... (És mégsem.)

CIB, K&H, BUDAPEST, ERSTE, MKB, FHB, CITI, OTP, RAIFEISSEN, UNICREDIT, AXA - ezeket mind átböngésztem. Van még?

Se hirtelen, se egy éven belül nem tudnék ennél unalmasabb elfoglaltságot mondani.

Egyik sem jó. Pedig nem kérek sokat...

Az pedig, hogy nem értek hozzá, előny vagy hátrány?

Papa, gyere haza!!!