Iszonyúan kínos volt.
Pocsék nap,rohanós elválás,tisztázatlan kérdések.
Tehát felszálltam a buszra,beljebb verekedtem magam nagy nehezen. Felnéztem,valaki meg egyenesen a szemembe nézett. Nem is nézett,bámult.Elkaptam a fejem,ahogy ilyenkor szoktam.Éreztem,hogy vörösödök. Aztán megint. És akkor felismertem. Egyre kínosabb volt. Arrébb menni nem tudtam,őt viszont beljebb tolták,már egymással szemben álltunk. Nagyon,de nagyon zavarba jöttem. Vagy 5 éve nem láttuk egymást, simán nem köszöntem volna neki, ahogy nem szoktam nagyjából senkinek. Basszus,nagyon szugerált. Én meg feszengtem,elő vettem a telómat,össze-vissza kapdostam a fejemet,és akkor lesúlytott. "Juli,ugye?" Basszus. Hihetetlen nagy tahó vagyok. Tudok lenni,na. Nem tudom máshogy mondani, eszméletlenül KÍNOS volt. Aztán egész jót beszélgettünk,de én majd' elsüllyedtem. Amúgy meg akkor,amikor ismertük egymást, volt valami. Nagyon egyenes ember,nameg vonzó. Szimpatikus. Most is. És ez zavar.
Ezen a szokásomon változtatnom KELL.
Utolsó kommentek