A tegnapi boldogság és büszkeség hip-hopp elszállt, most nagyon aggódom.
Nem tud érdekelni a saját sikerem, ha közben őt folyton kudarcok érik. Rengeteget tanul, embertelen módon. Ez a legnehezebb féléve, és nem tudom, mit tehetek érte (azon kívül, hogy keveset találkozunk). Nem tudom vigasztalni, nagyjából végig tanulhattam volna 20 évet, akkor sem tudnám átérezni a helyzetét.
Most ráadásul nem bírom elérni, és tehetetlen vagyok.
Dzsu kétségbeesett bejegyzését olvasták, ami remélhetőleg rövid időn belül tárgytalanná válik.
Léccilécci.
Utolsó kommentek