Be the change you want to see in the world.

Most beszéltünk utoljára.  De legalább még tudott hívni. Csekély vígasz, mégis ebbe fogok kapaszkodni az elkövetkezendő 12 napban. (A bizonság kedvéért még fel is vettem, amit mondott.) Elmeséltem a tegnapi esetet anyukámmal, tetszett neki. (: És üzeni, hogy sajnos nincs nyíltnap...

Mint tavaly, most is minden nap írni fogok neki e-mailt. Annyi a különbség, hogy idén meg is ígértem.

Nem a kérdés, hanem a megoldás érdekel: hogy fogom kibírni Nélküle??? Lesz időm kitalálni...

(Lényegtelen, de esemény: pont egy perccel az előtt értem haza, hogy eleredt az eső. Tökjó, nem?) 

Na amúgy neveztem a fent említett versenyre, oldalt lehet rám szavazni, ha van kedvetek.

Bánatom blogolásba folytom.

Anyukám (érdeklődve): - Elment? Biztos keresett, hogy köszönjön, de lent voltam.

én (semlegesnek álcázva): - Igen.

A (szokásosan, kedvesen): - Akkor puszilom!

én (lemondóan): -Két hétre...

A (megértően): - Ó. Nyaralás? Tábor.

én (bólogatva)

A (egyszerűen): - Sírtál?

én (megvetően,majd könnyeimmel küszküdve,elfolytott hangon): - Mama!

A (lelkesen): - És hova?

én (vállrándítva, nagy nehezen kibökve): - Nemtom.

A (furcsállva): - Titok?

én (durcásan mosolyogva): - Nem, csak nem tudtam megjegyezni. Valami hülye neve van. (Végül sikerült körülírnom.)

A (még lelkesebben): - Na akkor majd meglátogatjuk, ha lent leszünk a Balatonon! Nincs olyan messze...

én (legyintve): -Á, dehogy. Nem lehet.

A (normálisan): -Telefonálni sem lehet?

én (szomorúan): - Csak néha, nem nagyon szabad.

A (kedvesen): - Na menj sírni és most le az arcod, mert elkapartál egy sebet.

(Rövidített, leegyszerűsített, hiányos verzió. De a lényeg megvan. Elment.)

Kicsúszik a kezeim  közül az idő...

Eltompultam egy kicsit, csak vegetálok, mióta hazajöttem.

Hol van már a szalagavató, a jelentkezés, az érettségi és a suli??! Nem érzem a vágyott szabadságot, azt a hatalmasat. Miért? 

Nem igaz, hogy nem történik semmi, sőt, épp ellenkezőleg. Talán túl nagy a váltás. Eddig eszeveszettül tanultunk, most meg vége. Rendes búcsúra idő és alkalom sem volt, óriási így a vágás. Hirtelen jött. Tudom, hogy így van rendjén, de ez nem vígasztal.

Most legalább rájöttem, miért is volt olyan fura a Balatonon. Abszolút nem éreztem a nyarat, szinte (???) még a hajtáshoz kapcsoltam az eredetileg punnyadásra tervezett utazást. Sajnos nem tudtam és tudok ezen változtatni.

Szóval most fura minden. Ezen nem segít a következő 2 nélküle töltött hét. 

(Írni se volt kedvem, pedig ez nem jellemző.) 

Hazaértem.

Még éledezem és ébredezem egy darabig, aztán jön a beszámoló.

Nehéz felvenni a régi élet fonalát...egy hét távol a politikától, a világ zajától...

Terveim szerint így néz ki a mai napom:

1. epilálás, hajmosás
2. világháborúk átnézése, nyelvtan befejezése, pár verselemzés újraolvasása
3. normális étkezés (fogytam!)
4. tájékozódás a többiektől - azaz mit húztak
5. tanulás befejezése, készülés az estére
6. időben elindulás, busz elérése
7. magabiztos megjelenés és húzás
8. összeszedett, mindent-bele gondolkodás
9. tanárok és elnök úr elbűvölése, meggyőzésük tudásomról
10. magyar maxpont körül, töri max. 13 pontveszteség --->elégedettség
11. rohanás haza, sminkelés
12. hivatalos eredményhírdetés meghallgatása, összeölelkezések
13. nagymama meglátogatása, hírek elújságolása
14. felszabadult, boldog bankett és buli B.-vel
15. Balaton!

Csak lazán.:P

Hiába mondja majdnem mindenki, hogy a tanárok rendesesk, segítenek, én akkor is iszonyatosan FOSOK.

Sok múlik rajta, de különben sem szeretnék leégni...

Na ha végre túlleszek az egészen, normálisabb bejegyzések fognak születni. 

Hatalmas drukk nekem!!! 

Ez a bejegyzés kivételesen nem a tanulásról szól.

Észrevettem (?), hogy egy jóbarátom ismerőse lett A régi barátomnak facebook-on.

Akármilyen régen is volt, akármennyire is nem foglalkoztat már, az efféle események mindig felkavarnak. Gyorsabban ver a szívem, nem tehetek róla.

2 éve nem hallottam róla semmit, leszámítva az ősrégi történeteket, amiket az osztálytársaim meséltek róla - ugyanis egy suliba ill. osztályba jártak régen. Ez azért vicces annyira, mert nem tudták, hogy együtt voltunk. Többször is. Mindegy, nincs mit beszélni róla. Azért az meglepett, hogy most egy nála 8 évvel idősebb lánnyal jár, aki már első ránézésre is nagyon nő. Ő meg annyira gyerek mellette még... Nem tudom elképzelni igazán érettnek. Végülis ismerem. Tem. Hab a tortán, hogy a pár kép között 2 is azon a bizonyos közös evezésen készült, épp hogy csak lelógok róluk (a hozzászólásokban meg is említ khmm).

Na hát ennyi.

Azt mondják, az első szerelmet nem lehet elfelejteni. Lehet, hogy ez igaz???!