Be the change you want to see in the world.

 Jó dolog régi Dido számokat hallgatni.

Egy újabb fura tulajdonságom: valamiért csak hétfőn tudok új dologba kezdeni.

Így hát két napja úgy döntöttem, a magyar tételek mellett törit és nyelvtant is rendszeresen fogok tanulni. (Mondjuk az még mindig nem tiszta, hogy az átolvasással bele is megye-e a fejembe az anyag... Próbálkozni viszont kell, muszáj, már csak 3 hét maradt.) Napi 8 db. Hát igen...

Na és a formámról. Nekiálltam az úgynevezett feszes popsitréningnek. Nem nevetni. 5 gyakorlatból áll, az első 3 halálos. Nem mondom, hogy "látható eredmény már a 2. naptól", de érezni érzek valamit. Már a fájdalmom kívül. (Durván remegnek a lábaim.)

A tegnapi bejegyzés kiegészítéseként: a fenéket jó. Kettéhasad a szívem. Ki teszi/tegye meg az első lépést?

Még múlt héten, a szülinapi buli után kiírtam msn-re: "tudod, hogy nincs bocsánat" Rá is, rám is értettem.

Erre ő pár nappal később "hiába hát a bánat. (...) a fű kinő utánad"

Nem gondolkodtam az értelmezésén, egyszerűen csak jó érzés volt, hogy van valami ki nem mondott, közös üzenetünk.

(Nem beszélünk, kerüljük egymást. És persze hiányzik.)

Aztán újra én jöttem: "oly szabad, mint a bolond bogáncs a szélben" Hogy miért? Mert kezdtem jobban lenni. Az idézet Babitstól van, a magyartanárunknak összeállított kötetbe ő küldte ezt a verset.

Most pedig ezt írja: "elbocsátott, de nem felejtett" Szintén Az elbocsátott vad-ból.

És úgy érzem, most jó. Igazán ismerjük egymást, szeretjük egymást - csak ki hogyan...

Mosolyogtam. Már jobb.

Még egy dolog, amin mosolyogtam: mikor befejeztük az angolozást, és az ölében ültem, hirtelen arrébb tolt magától, és nekem szegezte: "Én vagyok a legjobb barátod?" Aztán dadogott egy sort, hogy a barátnőm azt mondta, mindent megosztok vele,és ő a legjobb barátnőm. Megnyugtattam, hogy nem, Ő az. És távolról sem osztok meg a barátnőmmel mindent.:)

Hiába sikerült jól az érettségim, nem tudok örülni. Az övé nagyon rossz lett. Próbáltam nem csak vígasztalni, hanem bátorítani is, de hát nem könnyű. Folytatni sem, így készülni a szóbelire...A FENÉBE IS! Nincs igazság. Neki ennél sokkal jobban kellett volna sikerülni. Bárcsak átadhatnék neki pár %-ot.

Csodálom. Mindig is csodáltam. Hazajöttünk angolozni, sokáig tanultunk. Nem adja fel, ezt is szeretem benne.

Ismételten jaj.

Stu éneke a Másnaposok-ból magyarul és angolul.

A tigris hogyha szundít,
Vajon álmában mit kíván?
Talán csíkos zebrapuncit,
Vagy egy kis szadomazó macskalányt?
Horkolj szépen icipici csíkos cica,
Tudom, hogy a Tyson gazdi boldogan fogad.
Én egyetlen barátom, tarts ki Doug,
Mi majd megmentünk és átölelünk haverilag.
Doug, Doug, whooa, Doug, Doug, Dougi Doug Doug...
De ha néhány tetű rohadék kitépte a májad,
Hát az ám a baszott ciki!

What do tigers dream of when they take a little tiger snooze? Do they dream of mauling zebras or Halle Berry in her cat woman suit? Dont you worry your pretty striped head were gonna get you back to tyson and your cozy tiger bed!! and then were gonna find our best friend doug and then were gonna give him a best friend hug! DOUG-DOUG-DOUG-DOUG-DOUGY-DOUG -DOUG...but if hes been murdered by a crystal meth tweakers well then were shit out of luck.

Szerintem hangzásban a magyar jobb.

Enyhül az izomlázam, de még mindig kínszenvedés pl. a wc-t használni. A 4 óra ugribugrinak ezért más eredménye is lett, tök feszes a fenekem.:P

(Ééés olyan selymes a hajam! Nem szoktam balzsamot használni, de most kaptam a wellness-napon, hát kipróbáltam. Még a végén beleszeretek.)

Szokásomhoz híven őrültségeket álmodtam, de most nem foglalkozom velük. Van, amin már csak nevetni tud az ember.

A tegnapi nap híre (kizárólag 18 éven felülieknek;)): a galambok (is) dugnak. Sokkolt. (Láttam.)

Este, a közös mise után hazajöttünk, de a busz nem hozott el idáig, mert a közeli patak megáradt. Nagy kerülővel lehetett csak megközelíteni mind a patakot, mind a házunkat. Kíváncsi voltam, mindig is tetszett az eseményfeltáró riporter kifejezés. Rengeteg rendős és tűzoltó volt ott! A patak meg csak úgy hömpölygött...Sosem láttam még ennyire megduzzadva.

Ma pedig fotópályázatot nyújtottam be életemben először. Semmi esélyem, telefonnal fényképezek (nincs rendes), de miért ne próbálkozhatnék? Szombaton szép képeket készítettem a Parlamentről, aztán kicsit átszíneztem őket és állítottam a kontrasztjukon, a fényerejükön. Nekem mindenesetre tetszenek.:)

Mindenkinek minden jót!

Röviden: érzelmi válságban szenvedek.

Hosszan: tanácstalan vagyok. Egy hét telt el azóta, hogy a legjobb barátom szerelmet vallott (erről írtam hosszan). Tartom magam ahhoz, hogy eljön az idő, mikor ezen csak nevetni fogunk, de az még messzebb van...Nem tudok mit tenni. Úgy döntöttem, nem is akarok erről gondolkozni, nincs értelme. Minden érintettet sajnálok, ennyi. Vajon az az idő eljön, mikor azt fogom bánni, hogy tönkrement, véget ért a barátságunk? Bár sosem volt csak barátság...Most nem tudom, nem tudok semmit. Csak hagyom, hogy elmúljon - minden. Elég nehéz, mert folyton összefutunk. Hogyan is hihettem, hogy egyszerű lesz kerülni egymást? Nem utálom, magamat utálom.

A másik, ami tegnap annyira felzaklatott, az a beszélgetés volt Vele. Frusztráló az élet értelmetlenségéről, a megválaszolatlan kérdésekről, a halálról beszélgetni. Arról, hogy mi a célja Istennek velünk, hogy mi vár ránk ez az élet után, miért is küzdünk valójában. Nem tudhatjuk, csak sejtéseink vannak...Milyen alapon kapunk szerencsét, boldogságot, gazdagságot? Mikor megszületünk, már el van döntve, milyen életünk lesz? Fejlődik-e a lekünk? Ha egyszer élünk, miért ne próbáljunk ki mindent? Ha már egyszer úgyis meg vannak határozva a lehetőségeink...

Azt mondta, nem lehet folyton szerencséje. Egyszer elütötte egy autó, egyszer majdnem belefulladt a medencébe. Sírtam, nagyon sírtam. Ő érzi rosszul magárt, mert elmondta a "hülyeségeit". Én nem bánom. Azt sem, hogy szerinte nagy feladatot vállalok vele. Azt is mondta, hogy egy igazi kincs vagyok. Sokszor, sokáig ölelt.

Gyűlölöm a buszt, ami elszakította Őt tőlem. Mikor elment, rámköszöntött a teljes magány. Egyes-egyedül voltam az egész házban.

Ma korán kellett kelnem, fél8-kor. Feleslegesen, de már mindegy.

Ez ugrott be :

Egymáshoz simulva,

ágyon heveredve.

Összegabalyodva,

igaz szerelembe'.

Ó,Istenem. Örökre együtt leszünk, semmi sem tud szétválasztani minket.

Irigylem őket. Basszus.

Nincsenek kötelességeik, szabadok. Nem terheli őket felelősség, nincsenek igazán rossz érzéseik.

Nálunk miért nem volt sosem gyereknap?

Két ekkora... nem is tudom, mit. De egy hét alatt.

Jaj.